Nem bonyolítom, újkrumpli 20 dkg. megpucolva, kb. 1,5 x 1,5 centiméteres kockákra vágva beugrik egy edénybe. Rászóródik, kevés kakukkfű és petrezselyem, majd megspriccelődik olíva olajjal és bekerül a sütőke kosarába. Indulás 200 fokon 17 perc, közben néhányszor megforgatva összerázva és az eredmény nagyon finom.
Egészségetekre.
A kenyér, amelyik airfryerben sült. Jelen pillanatban a kísérlet célja nem az volt, hogy milyen minőségű kenyér alapanyagot tudok keverni, hanem az, hogy a szerkezetben milyen kenyér süthető. Az alap lisztkeverék az az ALDI-ban kapható teljes kiőrlésű kenyér lisztkeverék volt, abból is 250 gramm, 165 ml vízzel elegyítve és dagasztva. A dagasztás után a készülékbe tettem egy magas falú formában és ott egy órát kelt, majd kapott 200 fokon 4 percet és utána 180 fokon még 30-at. Ez lett belőle, csokító, de működik a szerkezet.
Több mint egy éve, nagy nekibuzdulásom volt a Szent Jakab zarándok útvonal magyarországi szakaszának teljesítésére. Több dolog is motivált többek között egy kedves ismerősöm beszámolója az útról és egy másik kedves ismerősöm betegség utáni rehabilitációja. Úgy tűnik a motiváló tényezők okafogyottá váltak, ilyen-olyan okokból, ezért inkább az Országos kéktúra mellett teszem le a voksom. Betegségem okán nem szívesen megyek egyedül az erdőben, ezért (mivel állandó partnerem nincs) minden alkalommal keresnem kell valakit, aki elkísér. Úgy tűnik, túráim egy részére a gyerekem, más részére barátok, jó ismerősök kísérnek majd el. Szóval a nagy alapfelszerelések közül már megvan néhány, kaptam egy nagyobb illetve vettem egy kisebb hátizsákot, amelyek tele vannak mindenféle szalagokkal és csatokkal. Keresnem kell majd valakit, aki elmagyarázza, hogy melyik mire jó és milyen a helyes viselet. Vettem túrabotokat is, de ezekről majd később. Amit most szeretnék megemlíteni az egy nagyon sokad rangú dolog egy piciny termosz, amiben kávét szándékozok majd magammal vinni. Made in China, de nekem tetszik. Az első próba jövő hét szombat, Bakonybél környéke.
Így néz ki:
Lehet drukkoni, beválik-e. Beszámolok majd róla.
Nem eresztem bő lére, de lassan rendet teszek magam körül. Agykontroll, Domján doktor úr tanácsa, söpör,söpör ez történik most. Tavaszi nagytakarításnak most jött el az ideje. Jelenleg a facebook van soron, dolgozom rajta, hogy a mennyiséget inkább minőséggé konvertáljam, (például a barátaimat és ismerőseimet külön kezeljem, stb.) sok benne a szubjektum, de az én életem az az én életem. Amikor itt végeztem folytatom más területeken is…..
…egy kellemes délután emlékei. Köszönöm.
Immár hatodik éve kisebb megszakításokkal reggelenként a facebookon megosztom az az napra szóló jókívánságaimat az ismerőseimmel. Vannak akik elolvassák, vannak akik egy rövid jellel visszajeleznek és vannak akik szóban is viszonozzák. Azon gondolkodtam, hogy mennyire jól esne és mennyire szükségem lenne arra, hogy valaki(k), csak úgy, mert kedvelnek vagy szeretnek, küldjenek nekem is legalább egyszer, mondjuk holnap egy jókívánságot.
A történet régi, még a LIDL hőskorában kezdődött, amikor egy francia héten lehetett kapni a “dobozos” croisant-ot. Akkor kipróbáltam mert nagyon szeretem de a tésztáját én sohasem fogom elkészíteni, mert nagyon munkaigényes. A süti finom lett és én azóta is keresem itthon Magyarországon, de nem nagyon leltem meg, mígnem Németországban a bolt polcain ott virít oszt jó napot. Emiatt, amikor arra járok, márpedig járok arra, mert gyerekem és a családja ott él, mindig veszek néhányat, nem sokat, mert nem tartható el sokáig. A dobozos elnevezés, pedig egy tavalyi történet. Egy kedves ismerősöm ismerősöm meglátogatott, egész nap nem nagyon evett és kért egy szelet kenyeret. Mondtam neki, hogy nem, mindjárt kész a friss croisant, de nem akarta elhinni és amikor látta, hogy kibontom, felpödröm, beteszem a sütőbe és 15 perc múlva ott gőzölög a tányéron, akkor mondta, hogy sohasem gondolta volna, hogy aznap még dobozból készített croisant-ot eszik majd. Azt is mondta, hogy finom és valóban a frissen sült péksütemény illata az nagyon csiklandozza az ember orrát. Igaz nem vetekszik azzal a Bastogne-i helyzettel, amikor a fő utcán sétálva a pék műhelyből jön az illat, oda be lehet menni és kávé mellé hozzák. Próbáljátok ki mindannyian….. 🙂
Van még egy, de a héten el kell készíteni, valaki?
Ez volt az az első év, amikor saját jogon tudtam digitális fényképezőgépet használni. Ez egy FUJI Finepix 101, 2 megapixeles boxgép volt és több éven át hasznos kísérő társam lett. Szóval gyerekeimmel együtt nekivágtunk egy kis kalandozásnak, a szálláshelyünk egy határ menti kisvárosban Bozsokon volt és innen kalandoztunk át Ausztriába. A koncepciónk az volt, hogy nem autópályázunk, hanem mellékutakon a környéket megismerve megyünk ide-oda.
Első állomásunk Fraknó (Forencheisten) vára volt. Fraknó vára 1317-ben épült. 1635 és 1660 között Esterházy Miklós teljesen átépíttette, a régi várból csak az öregtorony maradt meg. A belső vár kétemeletes, négyszögű épülettömbjét sokszögű olaszbástyás védőfal övezi. A vár kápolnáját 1642-ben szentelték fel, a Szűzanya ősi kegyképét 1656-ban Boldogasszony templomába vitték, helyette 1687-ben a vár elé építtetett Esterházy Pál nádor egy Immaculata szobrot, ma ez a búcsújáróhely. A vár mai is teljes épségben áll, az Esterházy család tulajdona. A várnak látogatható kiállításai, kincstára, panoptikuma, fegyvergyűjteménye, levéltára van. Végig jártuk és igen jól éreztük magunkat.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon szép túra Írországban. Amit láttam, az az, hogy hogyan készül a strorage és azt is, hogy hogyan készül a wisky. Láttam nagyon szép tájakat, várakat és találkoztam csodás emberekkel. Amit nem nagyon bírtam, hogy máshonnan jöttek az autók, mint ahonnan vártam, emiatt ugrándoztam néhányszor. Ami teljesen kiborított, mikor busszal behajtottunk egy körforgalomba és minden fordítva történt, mint ahogyan megszoktam. Furcsa volt az is, hogy egy folyó mellett hajtottunk el ami szinte ki volt száradva és a hajók az iszapban feküdtek, majd néhány óra múlva, mikor visszafelé jöttünk, mindegyik úszott. Csak nem az óceáni dagály? Furcsa volt az is, hogy mindenhol szép gyepszőnyeg volt és olyan selymes, hogy mezítláb sétáltam rajta. Érdekes volt a gyárlátogatás a Jameson wisky készítő üzemben, ahonnan gondoltam, hogy hozok egy finom italt, amelyet a desztilláló mester aláírt, de mikor megmondták az árát, letettem róla. Ennyi tőmondatokban, nézzük a képeket.
Hobby és egyebek... 