Németország v.1.2.3. – A göttingeni hetek

A göttingeni hetek néven ismert a göttingeni professzorok egy csoportja, akik 1837-ben protestáltak a Hannoveri Királyság alkotmányának érvénytelenítése ellen, ezért elbocsátották őket, néhányukat az országból is kiutasították. Hosszadalmas tárgyalások után 1833-ban hatályba lépett a Hannoveri Királyság alkotmánya. A megalkotásában közreműködött a történész és államjogász Christoph Friedrich Dahlmann, aki a Göttingeni Egyetem képviseletében az alkotmányozó gyűlés második kamarájának tagja volt.

Dahlmann megpróbálta az egész egyetemet szembefordítani az állammal, és egy protestációt fogalmazott meg. Először az egyetem szenátusát próbálta rábírni a királlyal szembeni ellenállásra, de az igyekezete kudarcot vallott 41 kollégája kívánságára, akik az egyetem százéves évfordulója alkalmából tartott ünnepségek alatt mindenféle konfliktust igyekeztek elkerülni. Csupán hat professzor akadt, aki kész volt a dokumentum aláírására: Wilhelm Eduard Albrecht jogász, Georg Heinrich August Ewald teológus és orientalista, Georg Gottfried Gervinus történész, Jacob és Wilhelm Grimm nyelvészek és Wilhelm Weber fizikus. A dokumentum nyilvánosságra hozatala után a diákok napokon belül több száz másolatot készítettek és szétküldték egész Németországba. November 18-án a göttingeni hetek hivatalosan is benyújtották a protestációt.

A király, hogy megőrizze tekintélyét, erélyesen lépett fel: december 4-én a hét professzort az egyetemi bíróság elé állították és december 14-én megfosztották őket a hivataluktól. Dahlmannak, Gervinusnak és Jacob Grimmnek a dokumentum terjesztése miatt az országot is el kellett hagynia három napon belül. Őket 1840-ben a porosz IV. Frigyes Vilmos fogadta be országába. A lakosság együtt érzett a kiutasítottakkal és adományokból pótolták a fizetésüket.

Újra Göttingenről írok, mert többször jártam ott és nagyon megfogott a város és a campuson járva nem kikerülhető, hogy találkozzak a göttingeni hetek történetével, ezért itt is közreadom.

Németország v.1.2.2. – Libapásztorlány

A Gänseliesel ( Goose Girl, Goose Lizzy (Liesel, mint Erzsébet állatneve) egy szökőkút, amelyet 1901-ben emeltek göttingeni középkori városháza előtt, Németországban. Bár meglehetősen kis méretű, a szökőkút a legismertebb látványosság a városban. Ma, ez egy lényeges része a doktorrá avatások utáni ünnepségnek, minden diák, aki befejezi a doktori iskolát a Göttingeni Egyetemen fel kell másznia a szökőkútra, és meg kell csókolnia a libapásztorlányt. Ezt a fiam is megtette, bár erről készült fotók kissé érdekesek.

Mivel a szökőkút vandalizmusnak volt kitéve, a libapásztorlány eredeti szobra ma a Városi múzeumban látható, míg a szökőkúton csak egy másolat van. A 2004 telén elkövetett súlyos támadás (rosszindulatú gyújtogatás) után a szökőkutat szét kellett szerelni, és jelentős helyreállításon esett át.

1995 óta, minden évben egy szeptemberi hétvégén Göttingen városa az úgynevezett “Gänselieselfest”-et rendezi a libapásztorlány tiszteletére. Ezeknek az ünnepségeknek a fő eseménye egy fiatal göttingeni nő megválasztása, aki egy évig képviseli a várost és a szobrot.

Forrás : https://en.wikipedia.org/wiki/G%C3%A4nseliesel

Németország v.1.2.1. – Nobel rondell

Göttingen városi temetőjében áll az az emlékmű, amely azoknak állít emléket akik a Georg-August Egyetemen dolgoztak Nobel díjasként. Maga az egyetem 45 Nobel díjast adott a világnak, ez az összes Nobel díj nyolc százaléka. Nem kicsiny teljesítmény.

A teljesség igény enélkül:

• Max BORN
• Otto HAHN
• Max von LAUE
• Walther NERNST
• Max PLANCK
• Otto WALLACH
• Adolf WINDAUS
• Richard ZSIGMONDY

Természetesen van magyar vonatkozása is, Richard Adolf Zsigmondy magyarul Zsigmondy Richárd (Bécs, 1865. április 1. – Németország, Göttingen, 1929. szeptember 23.) magyar származású osztrák kémiai Nobel-díjas (1925) vegyész, a kolloidkémia kiemelkedő alakja. Saját magát osztráknak vallotta, bár származása szerint magyar gyökerekkel rendelkezett.

Szóval itt a temetőben járva a sírokon olvasva e nagyszerű emberek nevét, nem is tudom, mi töltöttel el a lelkemet, de nagyon jól tettem, hogy elmentem és velük lehettem egy keveset.

Németország v.1.2. – Göttingen

A város két fontos kereskedelmi útvonal találkozásánál alakult ki az először 953-ban említett Gutingi nevű faluból. 1150 és 1200 között alapították ettől a falutól északnyugatra, feltehetőleg Oroszlán Henrik kezdeményezésére. 1201 és 1208 között IV. Ottó testvére, Henrik uralkodott a városban. A kereskedelmi útvonalaknak köszönhetően virágzott fel a 14–16. században, amikor a Hanza-szövetség tagja is volt. 1514. március 6-án a céhek megostromolták a városházát. Az ezt követő háború végén I. Erich herceg állította vissza a békét.

A reformáció már 1517-ben megjelent a városban.

A város a Braunschweig-Lüneburgi Választófejedelemséghez tartozott.

Híres egyetemét (Georgia Augusta vagy Georg-August-Universität) 1737-ben alapították és hamarosan Európa egyik leglátogatottabb egyetemévé vált. 1837-ben hét professzor tiltakozott a hannoveri királyok abszolút hatalma ellen; ők a göttingeni hetek néven ismertek. Otto von Bismarck és Gerhard Schröder a göttingeni egyetemen végezte a jogi kart. A matematikatörténet leghíresebb alakjai közül Carl Friedrich Gauss, Bernhard Riemann, és David Hilbert is itt volt professzor. Itt tanult a 18. század végén a gazdasági romanticizmus egyik képviselője, Adam Müller is. Neumann János (1903–1957) matematikus, matematikai fizikus, a számítógéptudomány megteremtője ösztöndíjasként ment Göttingenbe, ahol a Bolyai-díjas David Hilbert munkatársa lett.

Mi közöm van nekem Göttingenhez? Csak annyi, hogy hét évvel ezelőtt a Goethe Intézet ösztöndíját elnyerte a fiam és a Göttingeni egyetemen végezte el a doktori iskoláját. A doktori értekezésének még csak a címét sem értettem, de a művégtagok vezérlésével volt kapcsolatos. A városba beleszerettem, sajátos kinézete és hangulata miatt is és az is nagyon vonzó volt benne, hogy az egyetem környékén sétálva nagy valószínűséggel Nobel díjassal lehet találkozni. Az egyetem 47 Nobel díjast adott a világnak. A városi temetőben meglátogattam az egyik nevezetességet a Nobel Rondell-t és az emlékhely környékén lévő sírfeliratok kapcsán csak ámultam annyi ismert Nobel díjas örök nyughelye. Lehet, ennek külön posztot szánok majd.

Szóval a város csodaszép, imádom, nem is írok róla most többet, csak néhány fényképet teszek ide, már látom, hogy több posztot kell szentelnem neki. Folytatása következik.