Tanulságos eset egy rosszul működő döntési rendszerről.
Vegyük a példát, legyen a csapat egy család, ahol van legalább egy beteg ember, akinek az állapota napról napra romlik és annak megítélése, hogy ez nem fog javulni és előbb-utóbb kritikussá válik még egy laikus számára is nyilvánvaló. A feladat annak megoldása, hogy a helyzet ne eszkalálódjon. A családban vannak leszármazottak, ahol kialakult egy rosszul működő döntési hierarchia, melynek élén egy a prioritásokat és a cursusokat rosszul kezelő személy áll.
Az idő múlásával látható, hogy a válság (az egészségi romlás megállítása) nem következik be, bár a döntéshozó és közvetlen környezete nagyon sok időt tölt a megoldás keresésével és kísérletezgetéssel, nulla hatékonysággal.
A döntési rendszerbe kívülről a helyzetet felismerő személyek részéről több alakalommal javaslat érkezik a válság menedzselésére, mely elutasításra talál és a helyzet tovább romlik, mígnem helyszíni külső válságmenedzsment érkezik (nem hívásra) és azonnali megoldást javasol, majd dönt és néhány óra alatt megoldja a helyzetet. A rossz állapotban lévő személyt kórházba juttatja, megoldja a finanszírozást és bevonva a tétova környezetet, megszervezi a logisztikát is.
A beteg jobban van és várható a gyógyulása.
A tanulságot ki-ki vonja le maga.
Hobby és egyebek... 