Csodák pedig vannak……

Lassan egy éve húzódó ügy egyik felére pont került ma. Nagyon meglepődtem, mert az elmúlt félév történései alapján nem is mertem erre gondolni. Azt  mondják, hogy a jó viszony (ezek szerint a rossz viszony) alapja a pontos elszámolás. Csengettek, kimentem az ajtó elé ott állt a postás. Pénzt hozott. Aki küldte tartozott, lassan egy éve vergődünk emiatt úgy, hogy csak közvetítővel tudtam eljuttatni a szavaimat hozzá. Aki küldte a nevét adta hozzá, a címét nem, mert titok, hogy hol lakik azt csak kevesen tudhatják.

Szóval már csak egy kérdés maradt nyitva, hogy mi okozta azt, hogy a közel tíz évnyi önzetlen szeretetemet ki kellett dobni a kukába. Reménykedem a további csodákban is, vagy tőle, vagy talán édesanyjától egyszer megtudhatom. Nem szeretnék bután meghalni.

Remélem olvasni fogod, köszönöm szépen M. Gábor, Monorierdőről!

Értelmezési gond…..?!

A történet a következő. Van két ember mindkettő egy közösségi oldalt használ (facebook) Egymásnak nem ismerősei (facebookon) sőt az egyik teljes tiltás alatt leledzik. Egy beszélgetés eredményeként, enyhülni látszik a harag a tiltás feloldásra került azon okok miatt, hogy a nyilvánosan megjelenő unokafotókat az egyik ember megnézhesse. Ennek okán az egyik ember néha megnézte az oldalt (nem ismerősi státuszban). Az oldalon található posztokat elolvasta, mert megtehette. Történt egyszer, hogy megjelent egy nyilvános poszt, amiben a másik emberre vonatkozó örömteli dolgokat olvasott és ezt elmondta a másik embernek. A másik ember megharagudott, hogy az általa nyilvánosan posztolt eseményt miért olvasta el az egyik ember.
Újra öri-hari. Hmmmm……